Egy tartalmas leves után szívesen fogyasztunk valami édeset, így nálunk a császármorzsa egy kedvelt főétel. Szerintem az osztrákok a mesterei ennek az ételnek, így hiába kóstoltam már számtalan családnál, nekem még mindig az a befutó. Az alapvető különbség, hogy sok háznál használnak búzadarát is a receptben, azonban nekem az nem az igazi….
Évekkel korábban akadtam rá erre a receptre, amit megosztok veletek:
A cukrot a tojássárgájával kikeverjük és pár percig habosítjuk, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, bele csurgatjuk a tejet és szép fokozatosan a lisztet. Az így kapott masszához óvatosan keverjük a felvert fehérjét, ne törjön!
Egy nagy serpenyőbe olvasszuk fel a vajat (soknak tűnik először, de kell ez a mennyiség!) és öntsük bele a masszát. Pár percig hagyjuk sülni, próbáljuk meg megfordítani (nem könnyű) és ha kapott egy kérget, egy fakanál segítségével kezdődhet a darabolás. A pirított falatokat tányérra helyezzük és lekvárral kínáljuk – levendulás sárgabarack lekvárunkkal mennyei!
