Ízek, melyeket gyerekkoromban éreztem utoljára, nagymamám órákat töltött a konyhában amikor is több fogásos ételsorokat készített hétvégén a családnak, de rég is volt…. nem vagyok egyedül, sokan nosztalgiázunk a mama főztjéről. Fülemben csengnek beszélgetések ételekről, szokásokról, képek az újságból kivágott receptek halmazáról. Sajnálom, hogy nem adta át nekem mindazt a tudást, ami a birtokában volt.
Nem vagyok elveszett a konyhában… ma már….azonban a fakanalat a főiskolán ismertem meg először 😀 soha nem felejtem el, hogy ételkészítés órán (korábbi félévben elméletben már mindent lefőztünk) ragulevest kellett készítenem és teljesen tanácstalan voltam, amikor a tálcán teljes valójában egy csirkecomb virított, tessék láss hozzá…, azt a filézési technikát inkább nem részletezném… a leves elkészítésekor nem csak ezzel az egy lépéssel volt problémám, de megoldottam, aznap azonban nem levest tanultam meg elsődlegesen készíteni, hanem, hogy nincs lehetetlen, csak akarni kell….számtalanszor jutott eszembe ez a történet, amikor a recepteket alakítottuk, finomítottuk az évek alatt. Mennyi kóstolás, próbálkozás, siker, kudarc van mögöttünk és még nincs vége! Tervekkel, célokkal vagyunk tele, reméljük mihamarabb beszámolhatunk róla nektek!
Ezt az üres füzetet Zsolt mamájánál találtuk évekkel korábban, nem egy friss nyomat, ránk várt, szeretnénk teljesen megtölteni…. van még benne pár üres oldal.
